Csak a paranoid marad életben?

A német kormánykötvény-hozamok emelkedése és az euró gyengülése arra vall, hogy a piac most már egyre inkább tart az euróövezet szétesésétől - vélekedtek hétvégi helyzetértékeléseikben londoni pénzügyi elemzők. A Capital Economics, a City egyik legnagyobb pénzügyi-gazdasági elemzőcsoportja befektetőknek a hétfői piaci nyitás elé összeállított heti áttekintésében felidézte a minapi német állampapír-aukció nagy feltűnést keltő kudarcát és az utána megindult német kötvényeladási hullámot.

A hatmilliárd euró értékben meghirdetett tízéves német kötvényre kevesebb, mint négymilliárd euró vételi ajánlat érkezett. Német államkötvény-kibocsátásnak az euró meghonosítása óta nem volt ilyen gyenge piaci fogadtatása.

A Capital Economics londoni elemzői szerint a piacok elvileg abból a meggondolásból is távol tarthatták magukat a német kormánykötvényektől, hogy Németország - ahogy arra a legutóbbi hivatalos nyilatkozatok utaltak - immár hajlandó lenne hatalmas mértékű költségvetési kockázatot magára vállalni az euró megmentése érdekében.

A piaci fejlemények közelebbi vizsgálata azonban arra vall, hogy a német kormánykötvény-hozamok emelkedése nem a német mentőakcióhoz fűződő piaci várakozást, hanem éppen az euróövezet felbomlásával kapcsolatos, egyre nagyobb félelmet tükrözi. Ugyanis a német állampapírok hozamemelkedését nem kísérte ennek megfelelő hozamcsökkenés a perifériális eurógazdaságokban, márpedig ez várható lett volna abban az esetben, ha a piac megítélése szerint Németország valóban kész lenne magára vállalni az európeriféria költségvetési terheit - fejtegetik a Capital Economics londoni elemzői.

Ennek azonban épp az ellenkezője történt: az olasz kormánykötvények hozama ismét a lélektani 7 százalékos küszöbszint fölé emelkedett, emelkedtek a portugál hozamok is, de a legkirívóbb fejlemény az volt, hogy az ír kötvényhozamok is hirtelen felszöktek 8 százalék körüli szintről 9 százalék fölé, jóllehet az ír állampapírok hozama az elmúlt félévben, az általános folyamattal szembehaladva, jórészt csökkent.

A Capital Economics londoni szakértői szerint az euró árfolyammozgása is valószínűleg a valutaunió szétesésével kapcsolatos növekvő félelmekre vall. A ház kiemelte, hogy az elmúlt kereskedési hét végére az euró 1,32 dollár közelébe gyengült; ez január óta a leggyengébb euróárfolyam és az október végi állapothoz képest csaknem 7 százalékos árfolyamesésnek felel meg.

A City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja, a Barclays Capital hétvégi helyzetértékelése szerint az euróövezeti kötvényhozamok emelkedése arra utal, hogy a valutaunió erősebb tagállamai a gyengébb eurótagok támogatására mozgósítható kapacitásaik határához közelednek.

A ház szerint "a legtöbb befektető mostanra már megértette" az euróövezet problémájának gyökereit. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a valutauniós kormányadósságoknak nincs hitelkockázatuk, a befektetők és a hitelfelvevő országok - ez utóbbiak között nem csupán az európeriféria országai - rendkívül magas adósságállományt engedtek felhalmozódni. Ráadásul ez az adósság olyan fizetőeszközben gyűlt fel, amelyet az egyes tagállamok saját jegybankjainak nem áll módjában kibocsátani.

A Barclays Capital londoni elemzői szerint így az euróövezeti országok most ugyanolyan jellegű adósságproblémától szenvednek, mint korábban a felzárkózó térség gazdaságai, csak éppen az adósságállomány most sokkal magasabb.

A cég számításai szerint csak Olaszországnak és Spanyolországnak együtt 500-800 milliárd eurós (156-250 ezer milliárd forintos) pénzügyi "védőpajzsra" lenne szüksége ahhoz, hogy megvédhessék magukat a destabilizáló piaci dinamikáktól.

A ház londoni elemzői szerint a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az euróövezet valószínűleg már az idei negyedik negyedévben recesszióba süllyedt.

A Barclays Capital előrejelzése az, hogy a valutauniós gazdaság teljesítménye ebben a negyedévben átlagosan 0,4 százalékkal esik vissza az előző negyedévhez mérve, és 2012 első negyedében további 0,2 százalékos, negyedéves összevetésű GDP-csökkenés várható. A cég 2012 egészére is 0,2 százalékos visszaesést vár az euróövezetben az általa eddig jósolt 0,4 százalékos jövő évi növekedés helyett.

A Barclays Capital prognózisa szerint ebben a helyzetben az euróövezeti jegybank (EKB) hamarosan ütemes kamatcsökkentésbe kezd. A cég elemzői decemberben, januárban és februárban is egyaránt negyed százalékpontos kamatcsökkentésre számítanak; az eurójegybank irányadó kamata így februárra 0,5 százalékig csökkenne.

Az euróövezeti recessziót és a valutaunió valamilyen formájú felbomlását más nagy londoni házak is jelentős eséllyel jósolják.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb gazdaságelemző csoportja - decemberre szóló, Londonban már hozzáférhetővé tett havi globális előrejelzésében közölte, hogy 2012 egészében átlagosan 0,3 százalékos GDP-csökkenést vár az euróövezetben.

A cég elemzői közölték azt is, hogy jóllehet a valutaunió szétesése nem a központi előrejelzési forgatókönyvük, azonban továbbra is hozzávetőleg 40 százalékosra taksálják az euróövezet "részleges összeomlásának" esélyét.

Az EIU értékelése szerint az európai pénzügyi válság "gyorsan közeledik a végkifejlet felé", és már nincs messze "az átbillenési ponttól".

A ház szerint ha Olaszország - a harmadik legnagyobb eurógazdaság - nem tudja fenntartható szintre csökkenő hozamokkal biztosítani piaci finanszírozását, annak törlesztésképtelenné válás lesz a következménye. Ez valószínűleg az olasz eurótagság végét is jelentené, ami viszont a valutaunió teljes széteséséhez vezethet.

Forrás: MTI

Néhány napja olvastam egy írást a válság által kétvállra fektetett Görögország mindennapjairól. Felmerül a kérdés, hogy mire kell felkészülniük a görögnek (és mindenki másnak, aki hozzájuk hasonló cipőben jár) miután már kisöpörték az összes fiókot és bedobták a törülközőt? Hogyan alakul az élet az Európai Unió egy olyan államában, ahol bármelyik nap lehúzhatják a rolót? Van-e élet a halál után?  

Görögország (lassan már mellé írhatjuk Olaszország és szeretett hazánk nevét is), jelenlegi helyzete kísértetiesen hasonlít Argentína 2001-es összeomlását megelőző hónapokra. Sajnos a világ nem tanult a történelemből, holott régóta tudott dolog, hogy rendkívül kockázatos gazdaságilag igen egyenlőtlen teljesítőképességű országok valutáinak egymás közti átváltási arányait rögzíteni, vagy átvenni egy másik ország fizetőeszközét (illetve létrehozni belőlük egy valutaközösséget). A másik leszűrhető tapasztalat, hogy az a kormányzati politika, mely az államadósság felhalmozását nem tudja kordában tartani, az olyan terheket ró a társadalomra, amely akár kisebb krízishelyzetek miatti instabilitás eredményeként a különböző társadalmi rétegeihez tartozó emberek teljes elutasításával nézhet szembe. A nemzetközi pénzpiacok a túlzott államadósságot az állami kötvényeket sújtó kockázati felár drasztikus megemelésével büntetik (ami Argentína esetében a hitelforrások kiszáradását jelentette és államcsődhöz vezetett), egyben az ország fizetőeszközét spekulációs támadásoknak szolgáltatják ki.

Argentína a 20. század első felében még a Föld gazdagabb országai közé tartozott, ám az ezredfordulóra az országnak a harmadik világ szintjére történő lesüllyedéséről lehetett beszélni. A 2001-es argentin összeomlás a népesség életszínvonalának általános romlásával járt. Az állam fizetésképtelenné vált, a befektetők búcsút inthettek a pénzüknek, nem jutott pénzhez egyetlen állami alkalmazott, egyetlen nyugdíjas sem.  A benzinkutakról elfogyott az üzemanyag, kiürültek a boltok és néhány nap alatt teljesen megállt az élet. Állandósultak a zavargások, tüntetések és a fosztogatás. Hosszú évekre mély szegénységbe süllyedt az ország. A 2002 év eleji pénzleértékelés legközvetlenebb kihatással a peso vásárlóerejére volt. A fizetőeszköz vásárlóerejében megjelenő veszteség különösen a középosztályt sújtotta. Ezek korábban, az 1990-es években, viszonylag magas életszínvonalat értek el. Most egy részük a szegénységkvóta alá került. A felső rétegek vesztesége nem volt ilyen magas, mivel ők vagyonukat eleve dollárban tartották, és a bérüket is gyakran dollárban kapták meg. 2002 közepére a népesség 27,5%-ának nem volt elegendő jövedelme ahhoz, hogy az alapvető élelmezési cikkek iránti szükségletét fedezze. Az infláció mellett hatalmas terhet rótt a lakosságra, hogy korlátozták a készpénzforgalmat, így akinek volt pénze, az sem tudta kivenni a bankból. Az automaták kiürültek, a bankkártyák értéktelen műanyag lapokká váltak. Már az összeomlás előtt is jelentős volt a feketén foglalkoztatottak aránya, így a forgalomban lévő pénz mennyiségének drámai csökkenése drasztikusan érintette ezt a réteget, hiszen kizárólag készpénzzel fizették őket.  Megnőtt a vidékről a nagyvárosokba történő elvándorlás. A közbiztonság teljes leromlása magával hozta, hogy a vidéki emberek jobban kiszolgáltatva érezték magukat. A városokban sem volt jobb a helyzet, a bűnözési ráta az egekbe szökött, rendszeresek voltak a fegyveres összetűzések, bandaháborúk. Az országban energiaválság lépett fel, folyamatosak voltak az áramkimaradások. A lakosság hamar rákényszerült a szolgáltatások és az áruk cserekereskedelmére. Az országban káosz uralkodott és a hiánygazdaság miatt, sokan önellátásra rendezkedtek be. Aztán 2004 körül megindult a lassú gazdasági növekedés és Argentína mára kezd újra magára találni.

Görögország, Olaszország vagy bármelyik másik európai ország csődje nem fog megállni az államhatároknál, másokat is magukkal rántanak majd. Az, hogy miként fognak a jóléthez és a kényelmes élethez szokott nyugati polgárok boldogulni ezekben a nehéz években, még csak találgathatjuk, de egészen biztosan kellemetlenebb élmény lesz annál, ahogyan ma elképzeljük.  

Végezetül had ajánljam Fernando ’Ferfal’ Aguirre blogját, aki a saját és családja bőrén tapasztalta meg az argentin válság mindennapjait. A szerző könyve, napjaink városi túléléssel foglalkozó irodalmának meghatározó műve.   

A fiatalok globális foglalkoztatási válságának hosszabb távú súlyosbodására és az ebből fakadó kockázatokra hívja fel a figyelmet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a múlt héten kiadott jelentésében.

A fiatalok globális foglalkoztatottságában mutatkozó irányzatokat az idei évre aktualizáló dokumentum szerint a fejlett országokban a teljes tétlenséggel, illetve a bizonytalan idejű munkavégzéssel szembesülnek a fiatalok, míg a fejlődő országokban a tartós és nagyarányú szegénységgel, még ha van is munkájuk.

Az ILO arra figyelmeztet, hogy a válságévek nemcsak a munkanélküliségből, az alulfoglalkoztatottságból, illetve tartós tétlenségből eredő társadalmi diszkomfortérzést és szociális kockázatokat hordozzák, hanem hosszú távon a bérek csökkenését, valamint a fiatalok politikai és gazdasági rendszerek iránti bizalmatlanságát, továbbá ezek következményeit is.

A jelentés szerint 2008-ban és 2009-ben a munkanélküli fiatalok száma korábban példa nélküli módon 4,5 millióval nőtt világszerte. Az 1997-2007 közti évtizedben az átlagos éves növekedés nem érte el a százezret.

Az ILO rámutat, hogy a fiatalok "kollektív frusztráltsága" az egyik előidézője az idei tiltakozó mozgalmaknak világszerte. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza például, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, ahol a tiltakozó mozgalmak az idén több államban is a hatalmon levők bukásához vezettek, az elmúlt húsz évben átlagosan 25 százalékos volt a fiatalok körében a munkanélküliség.

A jelentésben szereplő adatok azt mutatják, hogy a 2009-es 75,8 milliós csúcsról 2010-re 75,1 millióra csökkent a fiatal munkanélküliek száma világszerte, és várhatóan az idén 74,6 millióra tovább csökken. Ugyanakkor az ILO szerint ez a látszólagos csökkenés sokkal inkább annak a következménye, hogy sokan visszalépnek a munkaerőpiacról - például eltartottként visszamenekülnek az oktatásba -, semmint annak, hogy nagyobb számban találnak állást. Ez különösen érvényes a fejlett országokra és az Európai Unió országaira - hangsúlyozza a szervezet.

Az ILO a fiatalok munkanélküliségének több jellegzetességére is rávilágít, egyebek között arra, a tartós - 12 hónapnál hosszabb ideje - munkanélküliek között sokkal nagyobb a fiatalok aránya. Az EU-ban Görögországban, Szlovákiában, Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban a fiatal munkanélkülieknek idősebb társaikhoz képest 2-3-szoros esélyük van arra, hogy hosszabb távon sem találnak munkát. Jellegzetes az is, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás aránya Németországot kivéve az összes fejlett gazdaságban nőtt a fiatalok körében 2007-2010 között.

Forrás: MTI

A klímaváltozás várható hatásait hozza kézzel fogható közelségbe egy néhány napja megjelent novelláskötet, I'm With the Bears (Én a medvékkel vagyok) címmel, T.C. Boyle, Helen Simpson, Toby Litt, Paolo Bacigalupi és Kim Stanley Robinson egy-egy története is olvasható a könyvben.

A radikális művekre specializálódó, független Verso kiadó gondozásában megjelenő novellagyűjtemény címét John Muir 19. századi amerikai természettudós egy mondásából kölcsönözték. A természetvédelem korai szószólója mondta egyszer, hogy "ha a fajok közötti háborúra kerül a sor, én a medvékkel vagyok".

A kötettel a kiadó célja, hogy a valószínű jövőt kézzel fogható közelségbe hozza, érzékeltesse az olvasókkal, milyen lehet az élet egy olyan világban, ahol már kimerültek a fosszilis energiahordozó-készletek, hogy valóságérzetet adjon egy embertelen méreteket öltő katasztrófának.

A Booker-díj esélyeseinek listájára kétszer is felkerült David Mitchell egy olyan - meglehetősen közeli - jövőt képzelt el The Siphoners című írásában, ahol egy hordó olaj 800 dollárba kerül. Az elismert amerikai novellista T.C. Boyle korai ökoaktivisták történetét beszéli el The Siskiyou, July 1989 című művében, míg Nathaniel Rich Hermie című novellájának főhőse egy tengerbiológus, akit saját fiatalsága kísért.

A Hugo- és Nebula-díjas amerikai sci-fi író, Paolo Bacigalupi The Tamarisk Hunter című írása az Egyesült Államok szárazság által sújtott délnyugati részére kalauzolja az olvasót, ahol a vízhez való hozzáférést központilag szabályozzák.

Mint arra Bacigalupi rámutat, a klímaváltozás témája olyannyira tele van bizonytalansággal, hogy szinte határtalan a megírható történetek száma. Releváns, feltérképezetlen, felfedezésre érdemes terület - hangsúlyozza az amerikai író, aki pontosan ilyen témákat keres írásaihoz.

"A globális felmelegedés kapcsán felmerülő kérdések, amelyek nemcsak azt feszegetik, hogyan változik a világ, hanem azt is, milyen alkalmazkodási technikákat választunk, termékeny kreatív talajt adnak. Amikor írok, akkor korunk legsürgetőbb kérdéseiről akarok írni. A klímaváltozás abszolút kielégíti ezt a követelményt" - mondja Bacigalupi, aki szerint a klímaváltozás egyike azoknak a jelentős, bizonytalan eseményeknek, amelyek újrarajzolják a világról alkotott képünket.

"Nem is tudjuk, mennyire függünk az éghajlat stabilitásától. Azt hiszem közel vagyunk ahhoz, hogy az emberiség történetéről klímaváltozás előtti és utáni korszakokban gondolkodjunk" - véli az amerikai író.

A novellagyűjteményhez Bill McKibben, a légkörben található széndioxid mennyiségének csökkentését célul kitűző mozgalom, a könyv jogdíjaiból támogatott 350.org alapítója írt előszót.

"A kulcs itt a képzelet - amíg nem érezzük meg a zsigereinkben, hogy milyen fenyegetéssel állunk szemben, addig nem fogunk elég elkötelezetten fellépni. A művészet a zsigerekig hatol. A környezetvédők nagyon sokáig próbáltak elsősorban az agynak azon részére hatni, amely kedveli a grafikonokat és a diagramokat, itt az ideje, hogy megpróbáljunk minden szinten hatni az emberekre" - hangsúlyozza Bill McKibben.

Forrás: MTI

Világszerte tüntetéseket tartottak tegnap a „felháborodottak", azaz annak az új típusú, Spanyolországból kiindult tiltakozó mozgalomnak a részvevői, akik a gazdasági válság és a munkanélküliség miatt kialakult társadalmi elégedetlenséget fejezik ki akcióikkal. Komoly zavargások is kirobbantak, volt ahol több autót is felgyújtottak. Rómában a felvonulást kihasználva álarcos csoportok erőszakos akciókba kezdtek, s felgyújtották a védelmi minisztérium egyik melléképületét is.

A „felháborodottak" mozgalma a mostani szombatot szimbolikus nappá akarta tenni: 82 ország 951 városában (köztük Budapesten) hirdettek tüntetéseket, hogy ezzel tiltakozzanak a válság miatti elszegényedés, a pénztőke uralma, illetve úgy általában a bankárok és a politikusok ellen, akiket azzal vádolnak, hogy kapzsiságukkal és a rossz kormányzással tönkretették a gazdaságot és milliókat tettek ki nélkülözésnek.

Az időpont kiválasztásában nyilván szerepet játszott, hogy a mozgalom éppen öt hónappal ezelőtt, május 15-én indult útjára Madridban. Azóta Európán kívül más földrészekre is kiterjedt (New Yorkban például a „Foglald el a Wall Streetet!" nevű csoport Manhattan üzleti negyedét akarta megszállva tartani, s akciójuk nyomán időközben már tucatnyinál is több amerikai városban voltak hasonló megmozdulások, Izraelben pedig szeptember elején több mint 400 ezren vonultak fel a magas megélhetési költségek ellen tiltakozva.) A szombati akciósorozatot a mozgalom első „planetáris napjaként" hirdették meg, s a nemzetközi pénzügyi rendszer olyan szimbolikus helyeit választották a tüntetések színhelyeként, mint a londoni City, New York pénzügyi negyede, vagy az Európai Központi Bank frankfurti központja.

A tiltakozások szombaton Új-Zélandon és Ausztráliában kezdődtek, majd Ázsiában (Tokióban, Manilában, Tajpejben) folytatódtak. Ám csak viszonylag kis tömegeket mozgattak meg: Aucklandben, Új-Zéland legnagyobb városában 3 ezren, az ausztráliai Sydney-ben 2 ezren, Tokióban pedig mindössze néhány százan vettek részt a tüntetéseken.

A legnagyobb, több tízezres felvonulást Rómában tartották. Az „Örök Város" központjában már kora délutánra nagy tömeg gyűlt össze, olyan feliratokkal, mint „Csak egy megoldás van, a forradalom", vagy „Nem vagyunk pusztán vagyontárgyak a bankárok kezeiben", s feltűnt egy koporsó is, rajta az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi nevével. A tüntetőket ugyanis felháborítja, hogy Berlusconi kormánya 60 milliárd eurós megszorító csomagot hozott, s most pénteken mégis megnyerte a parlamenti bizalmi szavazást.

Békésen indult, de rendőrrohammal, incidensekkel és sebesülésekkel végződött a „felháborodottak" római megmozdulása - jelentette Sárközy Júlia, az MTI tudósítója. A Colosseumnál és a lateráni Szent János bazilikánál zajló harcok elől a turisták is menekülésre fogták. A menet nyugalmát a feketébe öltözött, arcát eltakaró Black Bloc szélsőséges csoport tagjai zavarták meg: kirakatokat és bankautomatákat törtek be, üzleteket fosztogattak, több autót is felgyújtottak. Az erőszakosokat a tüntető tömeg is megpróbálta kiszorítani a menetből, többnyire sikertelenül. Több helyszínen a békés tüntetők és az erőszakosan fellépők verekedtek össze. A rendőrség vízágyúkkal oszlatta a randalírozó csoportokat.

Madridban a felvonulók öt oszlopban indultak el a külvárosokból, hogy azután az eredeti, májusi megmozdulások gócpontjában, a Puerta del Sol téren találkoztak. A tüntetők az éjszakát is ott töltötték.

Londonban ezrek gyűltek össze a Cityben, a brit főváros pénzügyi szívében, nem messze a tőzsde épületétől. A tüntetők egy része maszkot viselt, s egy órával a megmozdulás kezdete után összecsapások törtek ki köztük és a rendőrök között, amikor megpróbáltak a tőzsde felé előrenyomulni. A Facebook és a Twitter közösségi oldalakon előzetesen mintegy 15 ezren jelezték részvételi szándékukat.

Párizsban, a főpolgármesteri hivatal előtti téren több százan gyűltek össze. „Felháborodottak, felháborodottak, felháborodottak vagyunk" - skandálták. „Párizs, kelj fel!" - hangzott el egy másik jelszó.

Frankfurtban és Berlinben 5-5 ezer ember vett részt a megmozduláson, egész Németországban az egyik szervező, az Attac nevű mozgalom szerint több mint 40 ezren mentek tüntetni mintegy 50 városban. Berlinben a felvonulók a kancellári hivatalhoz vonultak. A rendőrség megakadályozta, hogy a parlament, a Reichstag előtt sátrakat verjenek. Frankfurtban mintegy ötezren vonultak az Európai Központi Bank székházához olyan jelszavakkal, mint például „A spórolókat mentsétek meg, ne a bankokat", illetve „Az életünkkel spekuláltok." A megmozdulások békések voltak. Andrea Nahles, a Német Szociáldemokrata Párt, az SPD főtitkára azt mondta: a pártja támogatja a békés nemzetközi tiltakozó mozgalmat a bankok és pénzpiacok hatalma ellen. Az SPD egy hatékonyabb kontrolt szeretne és szorgalmazta, hogy ne csak az egyszerű adófizetőknek kelljen viselnie a válság következményeit, hanem a magánhitelezők is vegyék ki részüket az európai adósságválság legyűréséből.

New Yorkban a „Foglald el a Wall Sreetet!" mozgalom a város központjába, a Times Square-re hívta a tiltakozókat. Ez a megmozdulás magyar idő szerint késő este kezdődött.

Forrás: MTI

A civilizáció számtalan olyan dologtól tett minket függővé, amelynek hiányát majd csak akkor fogjuk tapasztalni, amikor bekövetkezik a SHTF esemény, (shit hits the fan=sz*r csapódik a ventilátorba, A fordulat legalább az 1940-es évek óta használatos az angol szlengben. Jelentése kb.:"elkezdődnek a nehézségek"; "kitör a balhé", "durvulni kezd a helyzet", "kiborul a bili" stb.) bár a magam részéről egyszerűen csak összeomlásnak szoktam hívni a dolgot.

Az alábbi lista egy olyan helyzetre vonatkozó felsorolást tartalmaz, ahol az eddigi, kényelmes világ relatív gyorsan eltűnik. Ennek okai most nem kerülnek kifejtésre, de Dr P(r)epper kolléga már a bevezetőjében utalt a lehetséges alternatívákra.

Melyek azok a hétköznapi dolgok, amelyek rendkívül gyorsan fognak eltűnni a boltok polcairól, és a későbbiekben alapvetően hozzájárulnak majd a boldoguláshoz, túléléshez valamint kitűnő cserealapot biztosítanak majd?

A teljesség igénye nélkül, lássuk:

01. Aggregátor - Érdemes kicsit többet áldozni egy jobb minőségűre, azonban az üzemanyag tárolása, utánpótlása problémás lehet. A működésével járó zaj felkeltheti mások figyelmét.

02. Víztisztító berendezés – Nem a pár ezer forintos, mindenütt kapható konyhai eszközökre gondolok, a téma későbbi körbejárása tervbe van véve.

03. Víztároló edények – Víz tárolására alkalmas műanyagból készült, különböző méretű, zárható tartályok, palackok.

04. Tűzifa – Éghajlatunkon akár egy év is kellhet, amíg a frissen kivágott fa tüzelhető állapotúra szárad.

05. Tartós élelmiszer – NEM MIRELIT!!! A konzerveken túl szárítással, aszalással, füstöléssel, savanyítással készült termékek is.

06. Élvezeti cikkek – Tea, kávé, cigaretta, csokoládé, alkohol. Ezek elsőszámú szereplői lehetnek majd a cserekereskedelemnek.

07. Gáz/petróleum lámpa, elemlámpa – Plusz a hozzájuk tartozó nagy mennyiségű harisnya, kanóc, üzemanyag, elemek és tölthető akkumulátorok stb.

08. Fegyverek – Természetesen minden csak a legalitás határán belül, a törvényi szabályozás maximális figyelembevétele mellett.

09. Vitamin és ásványi anyag tabletták – A fokozott igénybevétel, nem megfelelő táplálkozás ellensúlyozására.

10. Kötszerek, elsősegélyláda – Patikából minimális összegért lehet steril kötszert, alapvető gyógyszereket venni, egyelőre...

11. Személyi higiénés cikkek – Toalett papír, fogkefe, zsebkendő, női higiénés termékek, szappan, pelenka stb.

12. Kerti kéziszerszámok – Egyszerű, de tartós és jó minőségűek a preferálandók.

13. Vetőmagok – Részesítsük előnyben a magyar fajtákat, melyek a mi környezeti adottságainkhoz alkalmazkodtak. A vetőmag nem lehet hibrid, különben nem szaporítható tovább!

14. Munkaruházat – Gumicsizma, kesztyű, esőkabát, bakancs.

15. Varró/javító készlet – Cérna, tű, olló, patent, gomb, biztostű, csatok, hevederek.

+1. Egyszerű játékok – Kártya, sakk, dobókocka stb.

A fenti lista általános, nem minden esetben 100%-os igazságokat tartalmaz éppen azért, mert nincs is kellően körülhatárolva a bekövetkezett esemény, inkább támpontként kezelendő.

Természetesen az első és legfontosabb, – és itt abszolút mindegy, hogy globális vagy éppen személyes túlélési szituációról beszélünk – hogy a felszerelés csak másodlagos jelentőségű, mert minden az agyban dől el. Szeretnénk-e (túl)élni avagy sem....

A svájci katonai zsebkések széles körben elterjed multifunkionális eszközök szerte a világban és számos helyen használják őket a mindennapi életben. A Victorinox zsebkések megjárták már a Mount Everest-et és az Északi-sarkot, még a NASA űrhajósai is magukkal vitték alapfelszerelésként.

A cég 1884-ben alakult és 1891 óta szállít késeket a svájci hadseregnek. A Victorinox embléma — a pajzson lévő kereszt — 1909 óta létezik. Ebben az évben hunyt el az alapító, Karl Elsener édesanyja, így az ő tiszteletére "Victoria" lett a vállalat neve. 1921-ben, az "inox" [a "rozsdamentes acél" francia jelentéséből (acier inoxydable)] termékeik közé történő bevezetésével a vállalat neve és márkája a jelenlegi "Victorinox" (Victoria + Inox) lett. A cég addigi egyetlen szállítmányozóként, 1908-ban kötött egyezséget a konkurens Wenger-rel. A megállapodás szerint a Victorinox Original Swiss Army Knife-ként (Eredeti Svájci Tiszti Zsebkésként) hirdethette termékeit, míg a Wenger a késeket Genuine Swiss Army Knife (Valódi Svájci Tiszti Zsebkés) néven reklámozták. A Victorinox 2005-ben felvásárolta a Wenger-t, de ennek ellenére mindkét márka megőrizte saját arculatát és önálló termékpalettáját. 

A Spartan a Victorinox által gyártott egyik legsikeresebb modell. Akik svájci bicska vásárlásán törik a fejünket, gyakran esnek abban a hibába, hogy nem jól választanak és elvesznek a felesleges funkciók erdejében. Általános nézet, hogy minél több kiegészítő szerszám található egy zsebkésen, annál kevésbé használható annak eredeti funkciója. A Spartan esetén erről szó sincs, hiszen egy jól bejáratott hagyományos bicskáról beszélünk és a zavarba ejtően sokszínű kínálatban az egyik legegyszerűbb modell, szinte teljesen megegyezik az 1897-es tiszti késsel.

Viszonylag kevés kiegészítővel készül, de ennek ellenére így is rengeteg feladat megoldására alkalmas. A kés mérete csukott állapotban kb. 9 centiméter, a pengék 7,5 illetve 4 centiméter hosszúak, tehát teljesen legálisan hordható még Magyarországon is. A súlya mindössze 60 gramm, mely egyértelműen arra csábít, hogy mindig magunknál tartsuk. Kialakítása mentes mindenféle agresszív jellegtől, ezért a megjelenése révén sehol sem fog megbotránkozást okozni, ami könnyen megeshet ha pl. az utcán egy taktikai késsel állunk neki kerékpárt szerelni.  A kés pengéi a Victorinox által általánosan használt 56 HRC Rokwell keménységű, x55CrMo14 jelzésű rozsdamentes acélból készültek és a cégtől megszokott tükörfényes polírozott kivitelt kapták. A zsebkésen található dugóhúzó, konzervnyitó, kis és nagy csavarhúzó, vezetékcsupaszító, sörnyitó, bőrlyukasztó ár, csipesz és a svájci bicskák elengedhetetlen tartozéka a fogvájó. A képeken látható, dugóhúzóba csavarható mini csavarhúzó nem tartozéka a bicskának, külön vásároltam hozzá. Talán egy fűrész még nem lenne haszontalan, de a Victorinox erre a problémára is kínál megoldást a Camper névre hallgató zsebkés formájában. Ha valakinek nem fontos a dugóhúzó, az választhatja Tinker-t is, amelyiknél egy Philips csavarhúzót kapunk helyette.

A kést az egyik nagy töltőállomás hálózat pontgyűjtő akciójában vásároltam, szinte gombokért. A Spartan egyébként sem tekinthető egy drága bicskának, de az akciós 2.990,- forintos áron egyenesen ajándék volt. Ezért a pénzért kaptam egy minőségi zsebkést, örökös garanciával. A cég ingyen kijavítja vagy cseréli a kést, ha annak meghibásodása anyaghibából vagy gyártási hibából ered.

Végül egy Nutnfancy videó az idei SHOT Show, Victorinox standjáról: Hogyan készül a Spartan? 

A poszt címében utaltam rá, hogy a kevesebb több. Ez a megállapítás halmozottan igaz erre a zsebkésre. A felesleges funkciók súlynövekedést jelentenek, és kényelmetlen használatot eredményeznek, melynek egyenes következménye, hogy a kés a fiók mélyére kerül és soha nem lesz nálunk, amikor a szükség úgy kívánná.              

Az emberek 69 százaléka aggódik a globális felmelegedés miatt világszerte, a két legnagyobb széndioxid-kibocsátónak számító Kínában és Egyesült Államokban idén azonban kevesebbeket nyugtalanít a klímaváltozás - derült ki a Nielsen nemzetközi piackutató vállalat múlt hónapban közzétett felméréséből.

A Kínában megkérdezettek 64 százalékát aggasztja a légkörváltozás, ami 13 százalékos zuhanás a 2009-ben mért szinthez képest - derült ki az 51 ország bevonásával készített elemzésből. Az amerikaiak kevesebb mint fele, 48 százaléka látja borúsan a helyzetet, ami 3 százalékos visszaesés a 2009-es eredményekhez képest. Ugyanitt huszonegy százalék - akiket egyáltalán nem nyugtalanít a kérdéskör - úgy vélekedett, hogy a természetes változás, nem pedig az emberi tevékenység okolható a klímaváltozásért.

A szintén nagy lakossággal rendelkező Indiában - ahol ugyancsak magas a károsanyag-kibocsátás - az emberek egyre nagyobb többségét, 86 százalékát aggasztja a felmelegedés. Az európaiak 68 százaléka osztja ezt a nézetet: idén tíz százalékkal többen látták negatívan a klímaváltozást, mint 2009-ben - derült ki a Nielsen felméréséből.

A klímaváltozás a szigetországokban illetve a tengerparton elhelyezkedő államokban váltja ki a legnagyobb félelmet, Thaiföldön és Portugáliában például 91, Malajziában 90, Görögországban pedig 89 százalék tart a folyamat következményeitől - olvasható a felmérésben.

Forrás: MTI

A kutatók előzetes számításaihoz igazodva az északi-sarki jégkiterjedés mértéke a múlt héten elérte az 1972-ben megkezdődött műholdas mérések óta feljegyzett legalacsonyabb értékét.

"Szeptember 8-án az északi-sarki jégkiterjedés mérete 4,240 millió négyzetkilométer volt, ami történelmi minimumnak számít" - mondta Georg Heygster, a németországi Brémai Egyetemen működő Környezetfizikai Intézet távérzékelt felvételek fizikai elemzésével foglalkozó részlegének vezetője. Az új érték nagyjából fél százaléknyival alacsonyabb a 2007. szeptember 16-án mért legutóbbi rekordnál - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.

A sarki jégtakaró meghatározó szerepet játszik bolygónk éghajlatának szabályozásában, azáltal, hogy visszaveri a napsugarakat, és hidegen tartja a sarkvidékeket. A szakértők szerint a nyaranta összezsugorodó jégpáncél - amelynek kiterjedése ma már fele akkora, mint negyven évvel ezelőtt - egyszerre fokmérője és hajtóereje a globális felmelegedésnek, amelyet már nem lehet csupán a természet változékonyságának számlájára írni.

"A klímamodellek szerint az olvadás az ember által okozott globális felmelegedéshez köthető, amely - a jégbirodalom fényvisszaverő képességét jelentő albedóhatás miatt - különösen érezhető az Északi-sarkvidéken" - mondta a szakember. Az albedóhatás akkor érezhető leginkább, ha egy korábban hóval és jéggel borított terület - amely a beérkező napsugarak 80 százalékának visszaveréséért volt felelős - helyét olyan vízrengeteg veszi át, amely éppen elnyeli a hőt.

Az északi-sarki régió hőmérséklete a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban emelkedett az elmúlt fél évszázadban. A jégpáncél vastagsága is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Az 1972-ben megkezdődött műholdas mérések szerint az északi-sarki jégkiterjedés 11 százalékkal esik vissza évtizedenként. Mark Serreze, az amerikai nemzeti hő- és jégadatközpont vezetője szerint a 2030-as év nyarán az északi-sarki jégtakaró egésze eltűnhet, nem hagyva mást maga után mint hőelnyelő óceánt.

AZ NSIDC megfigyelő rendszerei ugyanakkor nem jelezték a rekordértékű zsugorodást. Az intézet múlt heti közlése szerint a Kanada északi partjainál futó északnyugati átjáró vonalán alig maradt jég, míg a déli tengeri útvonal és az északkeleti átjáró térségében szinte akadálymentes a közlekedés. A kereskedelmi útvonalak felszabadulása ellenére azonban a jégpáncél eltűnése komoly fenyegetést jelent a helyi őslakosok, valamint a növény- és állatvilág számára. Utoljára 125 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakot megelőző meleg Eemian interglaciális időszakban volt teljesen jégmentes nyáron az északi-sarkvidék.

Forrás: MTI

Talán úgy 25 éve, Oliver Stone Szakasz c. filmjében láttam először a jól ismert amerikai katonai zseblámpát, melyet Magyarországon mindenhol következetesen pipalámpának hívnak. Ennek felépítésnek az előnye, hogy a katona övre, mellényre, hátizsákra erősítheti, miközben mindkét keze szabad marad. A második világháborútól kezdődően megtalálható az amerikaiak felszerelésében ez a zseblámpa. Némi módosítással ott volt Vietnámban, de még az Öböl-háborúban is használták. Az utóbbi években a kisméretű, kézi illetve fegyverre is szerelhető taktikai LED lámpák a háttérbe szorították. Ennek a több, mind fél évszázados, jól bejáratott eszköznek a modern újragondolása az Energizer Hard Case Tactical elemlámpa.  

Kézbe véve egyből feltűnik, hogy egy nagyon masszív, jól összerakott eszközzel van dolgunk, mely a felépítése révén rendkívül ellenállónak tűnik. A taktikai lámpák megszokott kialakításához képest teljesen más, kicsit olyan, mint ha egy pisztolyt tartanánk a kezünkben.

A lámpa rendkívül könnyű, súlya két darab AA elemmel (ceruzaelem) együtt mindössze 237 gramm. Mérete relatív elég nagynak mondható, a magassága kb. 18 cm, ehhez járul a több, mint 3 cm-es vastagság.  A gurulás elleni szögletes ház ABS műanyagból készült, a házon lévő gumiborítás és az oldalsó rozsdamentes acél védőelemek az elpusztíthatatlanság érzetét nyújtják. A gyári leírás szerint a lámpa 6 méterről való leesést is gond nélkül kibír. A vízállóságra vonatkozó, IPX szabvány szerinti értékre a gyártó nem adott meg semmilyen adatot, egyszerűen annyit volt feltüntetve a csomagoláson, hogy a lámpa időjárásálló kivitelben készült és lebeg a vízen. Ez utóbbit volt szerencsém kipróbálni, valóban nem süllyedt el és a beázásnak se volt semmilyen nyoma, hála a menetes záró sapkának és az összeillesztéseknél lévő gumitömítésnek.

A klasszikus katonai lámpával ellentétben a lámpa feje mozgatható. Beállítható 90 fokban, hogy egyenesen előre világítson, forgatható 180 fokban a hagyományos elemlámpák használatának megfelelően, vagy akár 210 fokban, hogy egyenesen lefelé világítson, amikor az akasztóján lóg. A lámpa rögzíthető OTV, MOLLE vagy más Web Gear rendszerre. A lámpa fején védőelem található, részint a lencse és a LED-ek védelme miatt, másrészről pedig azért, hogy a fény egyenesen, s oldalról ne legyen látható.

A lámpa négy különböző LED-del van szerelve. A nagy intenzitású, fényes fehér LED fényereje 70 lumen, mely megközelítőleg 50 méteres fénysugár távolságot jelent. A beépített LED pontos típusára nem találtam semmilyen adatot. A zajmentes, süllyesztett kapcsolószerkezet a lámpa alján található. Két állása van, teljes fény vagy jeladás. Lítium elemekkel az üzemidő 7.5 óra, alkáli elemekkel ez az érték 5.5 órára csökken.

A vörös LED, mely a piros kapcsolóval hozható működésbe, korlátozott világításra, térképolvasáshoz és jeladásra használható, valamit még nagy előnye, hogy a sötéthez hozzászokott szemet nem vakítja. Alkáli elemek üzemideje 70 óra.

A kék LED (nem vár fordulat) a kék színű kapcsolóval aktiválható. Jelzésre vagy keresésre használható, korlátozza a megvilágítást, de világosan megmutatja a vért vagy a vérnyomokat. Üzemideje alkáli elemekkel 70 óra.

A negyedik LED-re civil felhasználóként valószínűleg soha nem lesz szükségünk, mivel az infravörös tartományban működik, ami az éjjellátó eszközök használatakor jut szerephez, hiszen javítja a láthatóságot, bármilyen szabad szemmel látható fény kibocsátása nélkül. Beállítható villanó mód is, ezt elsősorban helyszínek megjelölésére szokták használni. A bekapcsolásához az alsó részt kell elforgatni, melyet egy záró mechanizmus véd az IR véletlen bekapcsolástól ill. a záró sapka elvesztésétől.

Konklúzió: Az Energizer legtöbb zseblámpáját nem lehet egy napon említeni a komoly gyártók termékeivel, hiszen a cég elsősorban olcsó tömegcikkeket forgalmaz, melyek műszaki színvonala jóval elmarad a Surefire, Fenix, Olight, JetBeam stb. lámpáktól, bár néhány modelljük egészen vállalhatónak tűnik. Nekem is vannak sokkal komolyabb, precízebb és nagyságrendekkel komolyabb fényerővel bíró elemlámpáim, de ennek ellenére nagyon megkedveltem ezt az eszközt. Hétköznapi használatra, otthon és a ház körül tökéletesen bevált. Az egyenes talp és a forgatható fej univerzálisnak bizonyult a mindennapos használat során is, bárhová letehetem, nem dől el és a fénysugarat a kívánt magasságba irányíthatom. Egy hatalmas pozitívum az is, hogy a lámpa működtetése kettő darab ceruzaelemmel megoldható, amely olcsó, és Gosztolától Karacsiig, a föld bármely pontján gond nélkül beszerezhető.