Kemény idők

Ideológiáktól mentes gondolatok eszközökről, technikákról és minden másról azoknak, akik úgy érzik, hogy a szép jövő helyett kemény idők várnak ránk.

Közösségi média

Utolsó kommentek

Élet a halál után

2011.11.11. 11:32 Dr P(r)epper

Néhány napja olvastam egy írást a válság által kétvállra fektetett Görögország mindennapjairól. Felmerül a kérdés, hogy mire kell felkészülniük a görögnek (és mindenki másnak, aki hozzájuk hasonló cipőben jár) miután már kisöpörték az összes fiókot és bedobták a törülközőt? Hogyan alakul az élet az Európai Unió egy olyan államában, ahol bármelyik nap lehúzhatják a rolót? Van-e élet a halál után?  

Görögország (lassan már mellé írhatjuk Olaszország és szeretett hazánk nevét is), jelenlegi helyzete kísértetiesen hasonlít Argentína 2001-es összeomlását megelőző hónapokra. Sajnos a világ nem tanult a történelemből, holott régóta tudott dolog, hogy rendkívül kockázatos gazdaságilag igen egyenlőtlen teljesítőképességű országok valutáinak egymás közti átváltási arányait rögzíteni, vagy átvenni egy másik ország fizetőeszközét (illetve létrehozni belőlük egy valutaközösséget). A másik leszűrhető tapasztalat, hogy az a kormányzati politika, mely az államadósság felhalmozását nem tudja kordában tartani, az olyan terheket ró a társadalomra, amely akár kisebb krízishelyzetek miatti instabilitás eredményeként a különböző társadalmi rétegeihez tartozó emberek teljes elutasításával nézhet szembe. A nemzetközi pénzpiacok a túlzott államadósságot az állami kötvényeket sújtó kockázati felár drasztikus megemelésével büntetik (ami Argentína esetében a hitelforrások kiszáradását jelentette és államcsődhöz vezetett), egyben az ország fizetőeszközét spekulációs támadásoknak szolgáltatják ki.

Argentína a 20. század első felében még a Föld gazdagabb országai közé tartozott, ám az ezredfordulóra az országnak a harmadik világ szintjére történő lesüllyedéséről lehetett beszélni. A 2001-es argentin összeomlás a népesség életszínvonalának általános romlásával járt. Az állam fizetésképtelenné vált, a befektetők búcsút inthettek a pénzüknek, nem jutott pénzhez egyetlen állami alkalmazott, egyetlen nyugdíjas sem.  A benzinkutakról elfogyott az üzemanyag, kiürültek a boltok és néhány nap alatt teljesen megállt az élet. Állandósultak a zavargások, tüntetések és a fosztogatás. Hosszú évekre mély szegénységbe süllyedt az ország. A 2002 év eleji pénzleértékelés legközvetlenebb kihatással a peso vásárlóerejére volt. A fizetőeszköz vásárlóerejében megjelenő veszteség különösen a középosztályt sújtotta. Ezek korábban, az 1990-es években, viszonylag magas életszínvonalat értek el. Most egy részük a szegénységkvóta alá került. A felső rétegek vesztesége nem volt ilyen magas, mivel ők vagyonukat eleve dollárban tartották, és a bérüket is gyakran dollárban kapták meg. 2002 közepére a népesség 27,5%-ának nem volt elegendő jövedelme ahhoz, hogy az alapvető élelmezési cikkek iránti szükségletét fedezze. Az infláció mellett hatalmas terhet rótt a lakosságra, hogy korlátozták a készpénzforgalmat, így akinek volt pénze, az sem tudta kivenni a bankból. Az automaták kiürültek, a bankkártyák értéktelen műanyag lapokká váltak. Már az összeomlás előtt is jelentős volt a feketén foglalkoztatottak aránya, így a forgalomban lévő pénz mennyiségének drámai csökkenése drasztikusan érintette ezt a réteget, hiszen kizárólag készpénzzel fizették őket.  Megnőtt a vidékről a nagyvárosokba történő elvándorlás. A közbiztonság teljes leromlása magával hozta, hogy a vidéki emberek jobban kiszolgáltatva érezték magukat. A városokban sem volt jobb a helyzet, a bűnözési ráta az egekbe szökött, rendszeresek voltak a fegyveres összetűzések, bandaháborúk. Az országban energiaválság lépett fel, folyamatosak voltak az áramkimaradások. A lakosság hamar rákényszerült a szolgáltatások és az áruk cserekereskedelmére. Az országban káosz uralkodott és a hiánygazdaság miatt, sokan önellátásra rendezkedtek be. Aztán 2004 körül megindult a lassú gazdasági növekedés és Argentína mára kezd újra magára találni.

Görögország, Olaszország vagy bármelyik másik európai ország csődje nem fog megállni az államhatároknál, másokat is magukkal rántanak majd. Az, hogy miként fognak a jóléthez és a kényelmes élethez szokott nyugati polgárok boldogulni ezekben a nehéz években, még csak találgathatjuk, de egészen biztosan kellemetlenebb élmény lesz annál, ahogyan ma elképzeljük.  

Végezetül had ajánljam Fernando ’Ferfal’ Aguirre blogját, aki a saját és családja bőrén tapasztalta meg az argentin válság mindennapjait. A szerző könyve, napjaink városi túléléssel foglalkozó irodalmának meghatározó műve.   

Címkék: görögország argentína összeomlás gazdasági válság

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kemenyidok.blog.hu/api/trackback/id/tr43370344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása