Argentínában az 1976 és 1983 között fennálló katonai diktatúra hatalmas adósságokat halmozott fel. A rezsim bukása után az egymást követő demokratikus kormányok soha nem látott reformok sorozatát indítottak indították el az országban. Mindegyikük azzal kecsegtetett, hogy virágzó és a világ legliberálisabb gazdaságával rendelkező országává változtatják Argentínát. Kevesebb, mint húsz évvel később az argentinok szó szerint elveszítettek mindent: Jelentős nemzeti vállalatokat voltak kénytelen jóval értékük alatt eladni, miközben a privatizációs bevételek nagy része korrupt politikusok és hivatalnokok zsebébe vándorolt. Több millió ember vált jogfosztottá, munkanélkülivé és süllyedt kilátástalan szegénységbe. A lakosság több, mint 50%-a alultáplált lett a korábban gazdagnak számító országban, ami hagyományosan az élelmiszerek fontos exportőre volt. A pénz elértéktelenedett és az emberek megtakarításai egyik napról a másikra tűntek el a 2001–es gazdasági összeomlásban. Fernando Solanas ‘Memoria del Saqueo’ c. 2003-ban készült filmje politikai, pénzügyi, társadalmi és jogi szempontok alapján vázolja fel Argentína nyomorba vezető útját.
Utolsó kommentek