Kemény idők

Ideológiáktól mentes gondolatok eszközökről, technikákról és minden másról azoknak, akik úgy érzik, hogy a szép jövő helyett kemény idők várnak ránk.

Közösségi média

Utolsó kommentek

A pokol kézikönyve avagy 150 oldal pokol

2012.12.27. 17:45 cereal killer

A blog első könyvkritikája következik.

Karácsonyra érkezett meg Duncan Shelley A pokol kézikönyve című munkája. Véletlenül akadtam a könyvre, nem igazán található meg a boltok polcain, legalábbis nekem nem sikerült, sem az életben sem pedig a neten, így a kiadótól közvetlenül lett megrendelve a könyv. Nagyon kiváncsi voltam, mert a könyv leírása pont azt sejteti amire vágynék:

A Pokol Kézikönyve könyvsorozat küldetése, hogy önállóságra nevelje az olvasókat. A tudás, a felkészülés és a lélekjelenlét csodákra képes: a legextrémebb helyzetek is kezelhetőkké válnak.

A könyvsorozat első része egy rémálomról, a társadalmi összeomlásról szól. Az ellátó hálózat megszűnik, a törvényes rend felbomlik, ez a társadalmi összeomlás. Mit tehet az egyén ilyen helyzetben önmaga, családja, szerettei, embertársai életéért, biztonságáért, kényelméért?

A Pokol Kézikönyve nem elméleti fejtegetéseket ad közre, hanem személyre bontott gyakorlati tudnivalókat.

A könyvből letölthető a neten egy pár oldalas kedvcsináló, melyet természetesen nagy izgalommal kezdtem olvasni, míg a postás meg nem hozta a teljes változatot. Le is törte a kedvemet amikor sikerült a művet kezembe venni, mert az mindössze csak 150 oldal. Persze még ez még nem jelent gondot egy könyv esetében, ha az tartalommal van megtöltve.

A könyv felépítése eltér a szokványostól, nekem személy szerint tetszik ez az elképzelés. Az első kétharmada a könyvnek egy történettel indul, mondjuk úgy kisregénnyel. Két szálon fut a sztori, egy felkészült és egy felkészületlen emberekből álló csoportot mutat be egy elképzelt nukleáris havária kapcsán.

A szerző célja ezzel az, hogy életszerű, hihető legyen a történet, amire ráerősít az is, hogy a helyszínek valósak, az életben is megtalálhatóak (Lánchíd, Lehel tér stb).  
Az első 50 oldalon tulajdonképpen semmi nem történik, megismerjük szereplőinket, – róluk lejjebb még szólok – ez egy kicsit persze bosszantó, mert 150 oldalból 50 üresjárat. A következő 50 oldal az, ahol a történetben kiderül a különbség egy felkészült reálisan gondolkodó és tervekkel rendelkező ember, valamint egy átlag konzumpolgár közt.

Számomra kifejezetten zavaró volt és a hitelesség ellen hatottak olyan dolgok, mint például az egyik szereplő a gyerekét kicsi Ray-nek hívja, a kocsijukat meg Nagyszéperősnek. Továbbmegyek, a szereplők nagyrészének olyan nevei vannak mint Vik és Max, Evelyn, Sergey, Howard és a kedvencem Jacquelin. Amikor megláttam ezeket a könyvben beugrott, hogy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején árasztották el a könyvpiacot azok a silány, jellemzően sikamlós történetek, melyeknek magyar szerzői valamilyen nevetséges írói álnév mögé bújva próbáltak szerencsét. Mivel a szerzőről semmi relevánsat nem találtam a neten, megnéztem a többi művét. Csak egynek a címét írom ide: A leszboszi cápa. Természetesen semmi köze sem a Leszboszi cápának, sem a többi könyvének a túléléshez…

Elérkezve az utolsó 50 oldalhoz melytől az ember várná a könyv súlyát ismét csak a csalódás szó jut eszembe. Én biztosan kielemeztem volna a történet szereplőinek jó vagy rossz döntésiet, hibás meglátásait, de ez fájóan hiányzik. Helyette  a fejezet nagyképűen a Szakmai alapok címet kapta. A benne felsorolt témák rettentően felületesen vannak bemutatva, nagyrészüket fél-egy oldallal le is tudja az író. Az utolsó oldalakon kapunk egy kis útmutatást ahhoz, hogy hogyan állítsuk össze a BOB-ot, mit tegyünk bele. Innen sikerült nagyjából két-három apró ötletet merítenem, amivel még nem találkoztam, ezenkívül minden más megtalálható bármely túlélő vagy prepper oldalon.

Komolyabb szakmai vitába nem bonyolódva nem tartom túl reálisnak, hogy egy csoport felfújható gumicsónakkal (2.2kg), meg ultrakönnyű csónakmotorral (valóságban 7 kg + üzemanyag) a BOB-jában próbáljon a városból kijutni.

Vannak még a könyvben zavaró dolgok, melyek a szerző felkészületlenségéről tanúskodnak, de ez igazán csak annak tűnik fel, aki volt már mondjuk a metróalagútban elzárkózási gyakorlaton vagy tudja, hogy olyan kifejezés mint „sugárfertőzés” nem létezik.

Összeségében a benyomásom az, hogy ez egy baráti körnek íródott, tele nekik szóló utalásokkal. Felesleges oldalszaporítás az is, hogy az egyszer már lábjegyzetelt kifejezésket a végén Kislexikon címmel újra elolvashatjuk (közte a téma szempontjából olyan fontos szavak mint: World of Warcraft, plugin, vagy Stalker)      A kislexikon annyira kicsire sikeredett, hogy mindösszesen nyolc címszót tartalmaz, aminek a fele hülyeség a másik fele meg közismert.

Elvileg lesz folytatás is, amiről remélem lehet már valami jót is írni, mert ez így siralmas.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kemenyidok.blog.hu/api/trackback/id/tr524983795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

KXL 2013.03.26. 00:15:36

Duncan Shelley természetesen álneves magyar lehet. Két másik "műve" alapján az a véleményem, hogy felületes és masszívan hülyének nézi az olvasóit. Ebben annyiban igaza van, hogy komoly létszámú olvasótábort sikerült gyűjtenie. :)

Paczalpörkölt 2013.06.18. 16:06:56

Nekem a gumicsónakos ötlet az pont tetszett, a metrós rész viszont egy kicsit erőltetett volt, szerintem túl mély hatással volt a szerzőre a Metro 2033 című regény.
A sztori vége ráadásul nagyon összecsapott, arról nem is beszélve, hogy a történet alapján ez a menekülés kicsit túl lett lihegve. A menekülés célpontja meg enyhén szólva is vicces, de nem akarok szpojlerezni itt.

Tsu 2016.09.17. 09:41:52

Írjál TE egy jó kézikönyvet! Szerintem öt perc alatt találnál rá kiadót.